Egy nagyon olcsó popkulturális utalással lezárunk mindent és egy új blogot kezdünk.....
2010. augusztus 18., szerda
2010. július 6., kedd
2010. június 30., szerda
Fm Belfast
Még tavasszal találtam őket egy Musik Express válogatáson. Levegős aranyos elektró, honnan máshonnan mint Izlandról. Én tulajdonképpen egy olyan partiban csapnám szét magam, ahol ők játszanak. Nincs itt semmi megjátszás, döngölősdi, most megbaszlak stílus, de helyette van vidámság, jófej csajok, ágy tetején ugrálás, papírsityak és konfetti dobálás. Már ahogy megalakultak, az is tiszta jófej. 2005 karácsonyán állt össze Loa és Arni, hogy írjanak egy számot ajándékba az ismerőseiknek. 2006- ban, pedig egy barlangban játszottak valami művészeti fesztiválon a Feröer- szigeteken. Igazi zenekarrá ebben az évben alakultak, mikor felléptek az Iceland Airwaves fesztiválon. Emellett van egy über király klippjuk, aminek az legelején feltűnik egy faszi, aki tiszta olyan mint Henry Rollins. Zach De La Rocha és Tom Morello szép kis koncepciós pert akasztana a nyakukba, ha hallanák mit műveltek ezek a nagyra nőtt izlandi ovisok dédelgetett klasszikusukkal.
Fm Belfast- Par Avion
Fm Belfast- Frequency
Fm Belfast- Underwear
Fm Belfast- Killing In The Name
2010. június 27., vasárnap
Kulturált szórakozás.
A múlt héten két zenés- táncos mulatságban is jártam. Írok róluk valamit. Igazából csak az első érdekes, a második csak szájhúzás lesz.
1. The Whitest Boy Alive az A38- on!!!
Az A38 programja idén tavasszal egész pofásra sikeredett. Ugye jött a Subways, a Wolfparade, Juliette Lewis, Xiu Xiu és a The Whitest Boy Alive. Sajnos ebből a Wolfparade- t a nagy kedvencemet sikerült kihagynom, de jöttek Erlend Oye- ék, akiket szintén bírok nagyon. A koncert előtt, azon gondolkoztam, hogy ennyire pihepuha áramvonalas zenével, hogy fogják az embereket megmozgatni, de persze sikerült csalódnom. Így a koncert eredménye másfél óra tömör mosoly, miközben tapsikolok mint egy gyerek. A zenéről kiderült, hogy jó rá bulizni Oye- ról pedig, hogy vicces figura. Mi más lehetne egy olyan ember, aki az átkötő szövegeket is énekli?
Koncert végén, pedig úgy voltam, hogy MÉG, MÉG, MÉG, JÁTSZATOK!!!!
2. Telezene fesztivál a Dürer kertben. Szombati nap. The Hated Tomorrow, Jacked, We Plants Are Happy Plants, Neo
Nem akarom eljátszani a nyavalygó hipsztert, se Henry Rollinst(rohadó ifjúság témában), de picikét kénytelen vagyok. Most mondhatjátok, hogy mégis mi a szart várok egy ilyen fesztiváltól? Hát tényleg nem vártam, azt az élményt mint kedden. Szóval kiderült, hogy a The Hated Tomorrow lábgombát és migrént okoz, emellett olyan mintha a Jonas Brothers jammelne a Blink száznyolcvankettővel és tini lányok énblogjaiból lopnák hozzá a szöveget. A Jacked egész korrekt, 2 sör után nem tudnék belekötni, de inkább úgy gondoltam, hogy nem vállalok közösséget a latex nacis tinilányokkal. Olyan volt mintha a Studio közönsége nagyon- nagyon eltévedt volna- 100% Teenage Riot . A We Plants Are Happy Plants viszont hatalmas volt. Szerintem ez volt a nap csúcsa. Mondjuk nem értem miért kellett szegény csávónak, azért könyörögnie a hangmérnöknél, hogy játszhasson ráadást. Neo, pedig Neo volt. Az jutott eszembe, hogy ez egy olyan parti az ezredfordulóról, ami még nem ért végett. Ez persze teljességében nem igaz, meg egészen nem is ismerem a Neo-t. Nekem valahogy hiányzik az ember ebből a zenéből, persze messze vannak még a Daft Punktól, de nekem régebbi kontrollos jobban bejött. Meg ez a mostani "mindenkit megbaszok" stílusa a Kőváry- nak enyhén primadonnás...Persze lehet erre mondani menjek a picsába és hallgassam szar hangú szar gitáron játszó szakállas faszikat, ne pedig elektronikus bulikba járjak.
1. The Whitest Boy Alive az A38- on!!!
Az A38 programja idén tavasszal egész pofásra sikeredett. Ugye jött a Subways, a Wolfparade, Juliette Lewis, Xiu Xiu és a The Whitest Boy Alive. Sajnos ebből a Wolfparade- t a nagy kedvencemet sikerült kihagynom, de jöttek Erlend Oye- ék, akiket szintén bírok nagyon. A koncert előtt, azon gondolkoztam, hogy ennyire pihepuha áramvonalas zenével, hogy fogják az embereket megmozgatni, de persze sikerült csalódnom. Így a koncert eredménye másfél óra tömör mosoly, miközben tapsikolok mint egy gyerek. A zenéről kiderült, hogy jó rá bulizni Oye- ról pedig, hogy vicces figura. Mi más lehetne egy olyan ember, aki az átkötő szövegeket is énekli?
Koncert végén, pedig úgy voltam, hogy MÉG, MÉG, MÉG, JÁTSZATOK!!!!
2. Telezene fesztivál a Dürer kertben. Szombati nap. The Hated Tomorrow, Jacked, We Plants Are Happy Plants, Neo
Nem akarom eljátszani a nyavalygó hipsztert, se Henry Rollinst(rohadó ifjúság témában), de picikét kénytelen vagyok. Most mondhatjátok, hogy mégis mi a szart várok egy ilyen fesztiváltól? Hát tényleg nem vártam, azt az élményt mint kedden. Szóval kiderült, hogy a The Hated Tomorrow lábgombát és migrént okoz, emellett olyan mintha a Jonas Brothers jammelne a Blink száznyolcvankettővel és tini lányok énblogjaiból lopnák hozzá a szöveget. A Jacked egész korrekt, 2 sör után nem tudnék belekötni, de inkább úgy gondoltam, hogy nem vállalok közösséget a latex nacis tinilányokkal. Olyan volt mintha a Studio közönsége nagyon- nagyon eltévedt volna- 100% Teenage Riot . A We Plants Are Happy Plants viszont hatalmas volt. Szerintem ez volt a nap csúcsa. Mondjuk nem értem miért kellett szegény csávónak, azért könyörögnie a hangmérnöknél, hogy játszhasson ráadást. Neo, pedig Neo volt. Az jutott eszembe, hogy ez egy olyan parti az ezredfordulóról, ami még nem ért végett. Ez persze teljességében nem igaz, meg egészen nem is ismerem a Neo-t. Nekem valahogy hiányzik az ember ebből a zenéből, persze messze vannak még a Daft Punktól, de nekem régebbi kontrollos jobban bejött. Meg ez a mostani "mindenkit megbaszok" stílusa a Kőváry- nak enyhén primadonnás...Persze lehet erre mondani menjek a picsába és hallgassam szar hangú szar gitáron játszó szakállas faszikat, ne pedig elektronikus bulikba járjak.
2010. június 18., péntek
Tennis
A naptár szerint tagadhatatlanul itt a nyár. Igaz ez az időjáráson nem látszik meg túlságosan, de aggodalomra semmi ok. Meg van a megoldás. Beállítjuk a hősugárzót a fürdőszobába, kibontunk egy üveg bort, majd felvesszük a csíkos ingünk és a tengerész cipőnk. Most már áthívhatjuk a szomszéd lányt, csak vigyázni kell meg ne fázzon az esőben ebben a ruhájában. Ezután végre felrakjuk a Tennis legújabb kislemezét és késő estig lóbáljuk a lábunk a kád szélén. Ja és ha van rá igény csinálhatunk vetítést Cote d' Azur- os képekből.
Tennis- Marathon
Tennis- South Carolina
2010. június 15., kedd
Távolról sem voltál még ilyen közel...
Szombat este végre Lo- Fi koncerten jártam!!! Hó Márton játszott a Tündérgyárban. Utána, pedig a kimondhatatlanul hosszú nevű Mindenkinek megvan a maga története lépett fel. Ez utóbbi Egyedi Péter( Óriás, Isten Háta Mögött) hálószoba projektje. Hó Mártonról írtam már a blogon és az akkori véleményem most is fenntartom, rohadt jó. Neki valahogy sikerül az, ami néhány magyar indie bandának nem. Nem lejárt dolgot próbál meg erőlködve majmolni és ennek ellenére mégsem veszti el magyar ízét, úgyhogy nem a kispál zenei nyelvét hasznosítja újra. Emellett, egy hiánycikket pótol, mivel énekes dalszerzőből Magyarországon nagyon kevés van. Teljesen szoba hangulatot teremtett egy romkocsmában, szóval lájkolom. Egyedi Péter, már a koncert elején bevallotta, hogy csak évente lép fel egyszál gitárosan. Gondolom emiatt az első pár szám közben eléggé parázott, de az illegál whiskey és egy Phil Collins cover feloldotta, a koncert kezdeti feszengését. Minden eddigi zenekarától játszott egy lecsupaszított számot: Anna Barbi, Óriás, Isten Háta Mögött, Amber Smith(!). A koncerten ott volt az egész Óriás és kb. a fél Ihm is, így a végén ráadásnak Palika is mikrofont ragadott, hogy eljátsszák ezt.
ui.: Én elfelejtettem, hogy Egyedi Péter ezt is feldolgozta, de szerencsére figyelmeztettek...
ui.: Én elfelejtettem, hogy Egyedi Péter ezt is feldolgozta, de szerencsére figyelmeztettek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
